Tetves lecke...

Hát... ma megkaptam az első házimat ebben a "tanévben" és eszméletlen, hogy milyen lehetetlen egy feladat volt ez számomra. Olyan szinten sztrájkol a fantáziám, hogy még egy nyamvadt pálcika embert sem tudok lerajzolni EGYSZERŰBB kinézettel... Majdnem egy teljes órán keresztül ültem egy papír lap és toll, ceruza társaságában és semmi, de semmi ötletem nem volt arra, hogy mit alkossak. Hát mondom, ennyire gyenge nem lehetek agyilag! Nem! Ilyen egyszerűen nincs! Nem lehet!... De hát úgy fest... mégis.De miért? Miért épp most kell így kínoznia mindennek?

Mellesleg a házi; öt darab, manga stílusú rajz, másnapra...

az asztalom... meg ami "kell"

Nem hogy ötletem nem volt arra, hogy alkossak valamit, kedvem sem volt ceruzát fogni a kezembe és nekiállni rajzolni. Egyszerűen semmi. Viszont valamit tényleg csinálnom kellene, hogy ne csak üljek és bambán, ütés tekintettel nézzek ki a fejemből. Tehát leültem egy gép elé és  kerestem a Google-n, hátha dob egy olyan képet, amit egyszerű lerajzolni. Hozott is sokat, de a japán kultúrát ismerve, nem volt elég egyszerűen beütni a "manga" szavacskát a keresőbe... Thanks Google, volt amire nem voltam kíváncsi. Szóval kulcs szavak tömkelegét és azoknak mindenféle kombinációját használva találtam pár képet, amit úgy ahogy megpróbáltam lerajzolni. A nem akarásom, szerintem eszméletlen szinten látszik a vonakalon. 

valahogy érzem, ez lesz reggel...

Az első két rajzzak úgy három - négy írat vacakoltam, utána kis szünet címszó alatt elmentem csinálni magamnak valami ehetőt vacsorára egy zuhannyal mellékelve, aztán pedig, este tizenegyig... semmi. 

Na jól van! Ez egyszerűen nem megy és kész. Nincs mese! Vagy most elmegyek aludni, vagy reggelig itt fogok ülni és bámulni magam elé...