Megkérték a kezem!

Na szóval! Az elmúlt napokban, a fogadó anyám úgy határozott, hogy fodrászhoz visz engem. Ez úgy rendben van, nem izgatott a dolog különösen, egészen másnapig. Mivel nem vagyok az a fajta ember, aki szereti, ha minden figyelem rá irányul, ezért, az osztály terembe érve nagyon kellemetlenül éreztem magam. Az, hogy mind a negyven valahány másik, rajtam illetve az "új" haj viseletemen legelteti a tekintetét, egyáltalán nem tetszett. A perceken keresztül tartó folyamatos wow és cimboráit végül úgy sikerült elhallgattatnom, hogy a fül hallhatómat előkapartam a zsebemből, egy padot hátra toltam a helyemre majd miután a táskámat beb@sztam a pad  alá, a zene világába számüzettem magam az óra kezdetéig.

Aztán meg ugye, jött a szünet. Ilyenkor átjönnek a haverok a szomszéd termekből, vagy innen azokba, esetleg le, kajálni a Magyarországon ebédlőnek nevezett helyre a földszinten. Én a teremben maradtam, szokásomhoz hűen a sarokban a padon fetrengve. Ennek hátránya az volt, hogy Szöszi és cimborái a fölöttünk lévő évfolyamról átjött és - mi' meglepő - neki is feltűnt a fejem. A srác mondjuk jó fej, humáránál van, de ö is közelített már a nemszeretem témával. Mellette volt még ott három másik fiú is és az ö reakciójuk sem volt sokkal különb az övénél, amitől a falra tudtam volna mászni.

Egyszer csak a szöszi levette a halálfejes műanyag Gyüréjét az újáról, letérdelt a pad elé és...

-I want to merrie you! -nyugodt szívvel kössetek belém, ha nem jó, de én  ezt hallottam ...