Mé' nem í'sz má'?!

Talán idéző jelbe kellett volna tennem, de az meg nagyon zavaró lett volna a sok aposztróffal... de azért megmutatom, hogy kb, hogy nézett volna ki az eredeti cím:

" ...mé' nem í'sz má'?! "

Nos... aki ismer, az nagyon jól tudja, hogy én nem vagyok valami kitartó típus, sosem vagyok képes és/vagy, hajlandó befejezni valamit, amit már elkezdtem, hiába van x "rajongója" vagy, tudja a fene, hogy mije az adott - mondjunk olyat, amit többen dicsértek már - történetnek, sztorinak, - mi az amit a legutóbb láttak tőlem? - (kezdetleges) regénynek, mert vagy egyszerűen csak megunom és nincs kedvem folytatni vagy, nem tetszik a történet és annyiszor bele piszkálok, hogy lassan rosszabb lesz, mint a 1.0 -ás verzió. Lásd példám; Félvérek Harca. A történetet azért kezdtem el írni, hogy... NEM FOGOM LEÍRNI MEGINT! ...ugyan akkor, ez volt az első olyan történet is, amivel foglalkoztam és látszott is rajta. Viszont, hogy a kérdésre is válaszoljak, amit egy nagyon kedves - és hihetetlenül kulturált - olvasóm vagy, követőm kérdezett emailben; azért nem írok most semmilyen történetet, mert jelenleg iszonyatos lelki, érzelmi - ne kérd, hogy magyarázzam - válságon haladok át, aminek a "jaj de nem tudok magammal mit kezdeni" részét, azaz ezt a tengernyi szabadidőmet, arra próbálom felhasználni, hogy olvassak, aludjak és nem utolsó sorban tanuljam ezt a tetves portugált. Ebben az időszakban igyekszem összeszedni a gondolataimat és majd a már meglévő és normális gondolatokkal , ötletekkel megírni a hiányolt sztorit... 

***  Igen! A noxok visszatérnek!  ***

Ha esetleg van bárki, aki még a kedves, Neve Nincsen felhasználón kívül várja a firkálmányaimat, az legyen szíves jelezze nekem, hogy legyen okom lelkesedni, mert ugye gondolat olvasó nem vagyok, de ha volnék sem tudnám a véleményeiteket... több ezer kilométer messziről...